Most mégis a csillagok alatt állunk,
Egymáshoz ér a vállunk,
S te óvatosan átfogod a derekam,
Ujjainkat összekulcsolva.
Egymáshoz ér a vállunk,
S te óvatosan átfogod a derekam,
Ujjainkat összekulcsolva.
Lassan beszélsz, felfelé nézel,
Szavaid a csillagoknak intézed,
Majd megfordulunk, elindulunk,
Az ember azt hinné, boldogok vagyunk.
Szavaid a csillagoknak intézed,
Majd megfordulunk, elindulunk,
Az ember azt hinné, boldogok vagyunk.
De én kihúzom a tiedből a kezem,
És két lépéssel odébb megyek,
Mert a fülemben cseng amit régen mondtál:
„Fontos vagy, de csak mint barát.”
És két lépéssel odébb megyek,
Mert a fülemben cseng amit régen mondtál:
„Fontos vagy, de csak mint barát.”
Nem akarok újra csalódni benned.